Minden a nőkkel kezdődött. 1000-et írtak a naptárak. Amikor a japán férfiak még a kínai írásjegyet használták, császári udvarokban csöndesen élő udvarhölgyek japánul kezdtek írni. Párnakönyvet, szerelmes regényt.
Aztán belelendültek a férfiak is, a 20. századra két irodalmi Nobel-díjig vitték. És persze – hisz Japánról van szó – megjelentek a macskák, elsőként 1905-ben, Nacume Szószeki regényében, amelyik mindjárt beszélt is. Azóta sok japán regényhős-macska beszél. Gondolkodik, beszél, irányít, és helyettünk kimond. Mi lenne a világgal, ha a macskák eltűnnének belőle? Mi lenne a kortárs japán regényekkel, ha a macskák eltűnnének belőle? Még nagyobb teret kapna a szürrealizmus, az idegenség, a magány, a lelki utazás, az álom, a disztópia, és a nyugatmajmolás?
Az irodalom mindenesetre virul Japánban; évente két alkalommal adományozzák kezdő szerzőknek az Akutagava-díjat, és szeretnek olvasni a japánok. Nálunk pedig egyre több japán író könyvét vehetjük kézbe magyarul is e távoli ország lakóinak különös átalakuláson végbement társadalmi és kulturális identitáskeresése papírra vetett lenyomatainak fordításai révén.
Mindezekről Vihar Judit és Mayer Ingrid műfordítók, oktatók és Hidasi Judit nyelvész, a japán kultúra oktatója beszélgetnek; a kérdező: Tax Ágnes.
A Műfordítók Egyesületének programja.
A belépés díjtalan.
Helyszín: Magvető Café
Időpont: 2020. február 14. 17:00