2018. június 5-én az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanulói a Kalapos Istenségek (“Kaszadzsidzó”) című téli japán népmesét adták elő az iskola színháztermében. A színdarab japán nyelven, magyar felirattal kerül megrendezésre. Az előadásról videofelvétel és fotók készültek, amelyek az alábbiakban megtekinthetők és letölthetők.
A történet összefoglalója:
“Élt egyszer réges-rég egy öregember és a felesége. Már közeledett az Új esztendő, de hiába, olyan szegények voltak, hogy a házban még egy rizssüteményhez való rizsliszt, annyi se volt. Mit volt mit tenni, az apóka elindult a városba, hogy utolsó meleg kimonóit pénzzé tegye. Ahogy így ment, mendegélt, a falu határában egyszer csak megpillantotta a falut védelmező hét Kőistenséget. „Szegény kőszobrok! Biztosan nagyon fáznak ebben a nagy hóesésben… Bárcsak tehetnék valamit!” morfondírozott magában az Öregember.”
Szereplők:
Mesélő: Hetzmann Mercédesz
Apóka: Leigh Dávid
Anyóka: Erni Karolina
Kalapárus: Oláh Péter Boldizsár
Kőszobrok: Gelencsér Rebeka, Littner Bogi, Márton Kata, Rille Borka, Szinay Soma, Vincze Mária
Technika: Kauderer Dóra, Bobrovics Nóra
Díszlet: Nánai-Szűcs Dóra
Felkészítő tanár: Baross Dorottya
Az előadásról készült videofelvétel (magyar felirattal)
Az előadás közben készült fotók:
Hamarosan beköszönt az Új esztendő, de hiába, az apóka és anyóka kunyhójában még egy rizssüteményhez való rizsliszt sincs.
(Leigh Dávid – apóka, Erni Karolina – anyóka)
Nincs mit tenni, az apóka elindul, hogy a régi kimonóikat eladja a városban.
“Mi lenne, ha elcserélnénk az én kalapjaimat a te ruháidra? Sajnos túl sokat készítettem,
ezeket már nem tudtam eladni…” – szólítja meg az apókát a kalapárus (Oláh Péter Boldizsár)
„Ám legyen. Odaadom a régi kimonóimat cserébe a kalapokért.”
“Hálásan köszönöm! Nagy segítség ez nekem!”
A kalapárus és az apóka boldog új esztendőt kívánva elbúcsúznak egymástól.
Az apóka a visszafele úton megpillantja, hogy a kőszobrokat belepte a hó.
“Bizonyára nagyon fáznak már szegénykék…No lám! Hiszen ez majd megóvja őket a hótól!”
(Kőszobrok: Szinay Soma, Littner Boglárka, Márton Kata, Vincze Mária, Rille Borka, Gelencsér Rebeka)
Az apóka a saját kopott kalapját is felajánlja az utolsó kőszobornak, hogy mindnek jusson
fejfedő.
Amint éjfélkor megkondul az Újév eljövetelét jelző harang, a kőszobrok életre kelnek, és
elindulnak mindenféle földi jóval az öregember kunyhójához.
A kőszobrok döngő léptekkel megérkeznek a kunyhóhoz, rizzsel, hallal, gyümölcsökkel
megrakodva.
Az apókáék meglepetten felébrednek a zajra, s az ajándékba kapott rizslisztből nekilátnak,
hogy újévi rizssüteményt készítsenek.
Az öregember és felesége másnap szakét (rizspálinkát) és mocsit (rizssüteményt) visznek a
kőistenségeknek, hálájuk jeléül.
Ettől fogva az apóka és az anyóka mindig lerótták tiszteletüket a Kőistenségek előtt.
Tapsrend a résztvevők neveivel:
A képen szereplők balról jobbra: Baross Dorottya (felkészítő tanár), Leigh Dávid (apóka),
Erni Karolina (anyóka), Szinay Soma, Littner Boglárka, Márton Kata, Vincze Mari, Rille Borka.
A képen szereplők balról jobbra: Littner Boglárka, Márton Kata, Vincze Mari, Rille Borka,
Gelencsér Rebeka (6 kőszobor), Oláh Péter Boldizsár (kalapárus), valamint a mesélő, Hetzmann Mercédesz.
Két diák nem szerepel a képen: Kauderer Dóra (technika), Nánai-Szűcs
Dóra (díszlet).
Az előadáshoz a Magyar-Japán Baráti Társaság és Nánai-Szűcs Dóra biztosította a jelmezeket.