Tisztelt MJBT-tagok!
A 2023-ban a januári kulbnapunkon, január 20-án pénteken, 17:00 órai kezdettel szeretnénk japán filmet vetíteni.
Helyszín: Nemzetek Háza (Bp. 1062. Bajza utca 54.)
A vetítéshez Farkas György tanár úr ajánlásával, szavazás útján döntjük el, hogy két film közül melyiket fogjuk vetíteni a klubnapon.
A szavazás január 8-án éjfélig tart.
Szavazataikat az alábbi linken várjuk:
Link
Farkas György ajánlása a filmekhez:
Kiyoshi Kurosawa japán filmrendező két alkotását ajánlom. Kurosawa – aki egyébként csak névrokona a szintén híres filmrendezőnek, Akira Kurosawának – a ’90-es évek és az ezredforduló között vált világszerte elismert rendezővé, elsősorban horror filmjei kapcsán. Talán éppen azért, mert a nyugati horror hagyományokkal ellentétben inkább a létezésben rejlő horrorisztikus elemekre alapozva készítette el a mindenféle ijesztgetést nélkülöző filmjeit. A 2008-ban megjelent Tokió szonáta c. szinte már melodramatikus társadalmi drámával vette kezdetét karrierjének azon szakasza, ahol rendre meglepetésekkel szolgált: hol azért, mert olyan műfajokra építkezett, amilyenben azelőtt nem találkoztunk a nevével, hol pedig azért, mert olyan új megoldásokat hozott filmjeiben, amelyek egy egészen új oldalát mutatták meg.
A mostani alkalommal két olyan filmjét szeretném ajánlani, amelyeket Japánon kívül forgatott, ráadásul az egyikben nem is szerepel egyáltalán japán színész, vagy közreműködő!
A két film leírása:
1.
A sötét szoba titka (2016)
A francia-belga-japán koprodukcióban készült film egyfelől Kurosawa kiváló képességeit fitogtatja a visszafogott mégis feszült thriller műfajában, másrészt megmutatja azt is, hogy az európai hagyományokat e téren hogyan tudja beolvasztani és felülírni egy japán rendező. A történet főhőse egy fényképész művész, aki a korai dagerrotípia technológiájának segítségével próbálja megörökíteni modellje lényét, de ezek a kísérletek láthatóan az ő egyéni belső folyamataiban már túlmentek egy veszélyes határon. Az újonnan érkező asszisztense, valamint lánya tervei és vágyai lassan de biztosan egy nem várt végkifejlet felé taszítja a szereplőket.
2.
A világ végéig (2019)
Yoko, a film főszereplője egy utazó riporter. Most éppen Üzbegisztánba kell riportokat készítenie annak alkalmából, hogy a két ország között 25 éve kerültek rendezésre a diplomáciai kapcsolatok. Yoko belecsöppen egy teljesen idegen kultúrába, ráadásul fiatal nőként a sok férfi karakter között folyton elveszettnek és gyengének tűnik. Az út, amelyet bejár kalandjai során valójában egy belső fejlődésnek is a folyamata, miközben nehézségek és fura helyzetek során rátalál valódi önmagára.
Érdekessége a filmnek, hogy egy hosszabb jelenetben megmutatja az Üzbegisztánban található Navoi színházat is, amelyet a II. Világháború után japán hadifoglyok kényszermunkájának segítségével építettek fel.
Előre is köszönjük, amennyiben segítik a klubnapot a szavazatukkal! Mindenkinek meghitt karácsonyi ünnepeket kívánunk!